Szimpla, 2021

A Szimpla Kert által "Széphalom" néven indított irodalmi hangantológiába 44 gondolatébresztő látvány címmel írt szöveg kapcsán készült interjú

Gedeon Andrea: Mit jelent önnek ez a projekt, miért vállalta el a felkérést?

Papír alapon ma már nagyon kevesen olvasnak kortárs szövegeket. A kortárs irodalom a maga beteges elitizmusával mostanra abszolút sikeresen szigetelte el magát a saját potenciális fogyasztóitól, úgyhogy szerintem elemi érdeke, hogy végre valahára megkíséreljen nyitni feléjük. Ennek egyik lehetséges módja, ha az írók a társművészetekkel szövetkezve újabb és újabb tereket és felületeket laknak be, és tesznek a maguk számára otthonossá. Én minden ilyen "szövetségi offenzívának" őszinte és lelkes híve vagyok. A saját dolgaim esetében is megszállottan feszegetem a műfaji határokat, és próbálom valamiképp "akadálymentesíteni" a szövegeimhez való hozzáférést. Ez a felkérés épp ezek miatt a szempontok miatt volt számomra különösen inspiráló. Hangzó formában, és egy kiállítási tárgy csatolt részeként megjelenni, ráadásul egy annyira extravagáns bulihelyen, mint a Szimpla - mindez így együtt olyan felszabadítóan atipikus kombónak tűnik, hogy igazán kíváncsian várom a projekt végső megvalósulását.

Hogyan született meg a szöveg?

A járvány alatt biciklis-futárkodtam, úgyhogy meglehetősen sajátos perspektívából láttam egy meglehetősen sajátos helyzetben lévő város életét, miközben én magam is egy merőben új és szokatlan szerepkörben próbáltam a lehetőségekhez képest ép lélekkel helytállni. A saját korábbi életemmel való folytonosságot egyedül az jelentette a számomra, hogy "fejben" mániákusan írtam. Egy idő után azt vettem észre, hogy a város életének minden olyan apró momentuma, ami "alkotói szemmel" nézve érdemes volt a továbbgondolásra, az ennek az extrém szituációnak a szorításában valami fura, aránytalan nyomatékot és túlsúlyos jelentésességet kapott. Még a leghétköznapibb "látvány" is szinte sorsfordító jelentőségűnek tűnt, talán éppen azért, mert minden egyes pillanatunkban evidens módon benne volt a végítélet fenyegetése. Úgyhogy mikor a Szimpla által megírásra felkínált "kiállítási tárgyak" között felfedeztem egy Buddhát ábrázoló falfestményt, ráadásul a kép egyik sarkában egy "Budapest" feliratú táblával, akkor gyorsan le is csaptam rá, mert úgy éreztem, hogy ezen a metafórikus utaláson keresztül talán sikerül valamit érzékeltetnem abból, amit a változásra való totális képtelenségünkről, és a megváltásra való eredendő alkalmatlanságunkról gondolok. Gautama Sziddhártha számára "négy gondolatébresztő látvány" elég volt, hogy radikálisan megváltoztassa az életét. Minket viszont nemhogy negyvennégy, de valószínűleg negyvennégymillió nem kevésbé gondolatébresztő látvány se lenne képes kihozni a sodrunkból, és kimozdítani abból a békés, állampolgári közönyből és üzemszerű reménytelenségből, amiben élünk.

Mit jelent önnek a Szimpla, van-e a hellyel kapcsolatban esetleg felidézhető, kedves emléke?

Öreg vagyok és szociofób, úgyhogy a hely, mint társas tér eleven kultusza és élő legendája leginkább a fiaim közvetítésével jutott el hozzám. Viszont a vasárnap délelőtti piacok egyikén vettem egyszer egy hatalmas, gyönyörű kápia paprikát. Ez például egy minden ízében kedves emlék.