pedig nem
eközben a sarkon túl
a messzi-messzi
Hungárián
túl a hideg síneken és
minden hűvös
teórián
galaktikus forróságban
villanásnyi
jégeső
koncentrál a város mint a
földbe ásott
gégecső
büdös barna bácsika egy
kétszázasért
rád ragyog
űzött kis nő jegyzetelget
magában
(ez én vagyok)
új padokon régi testek
ülnek mint a
zsák
töltekeznek mint a körbe
betonozott
fák
élő
halott hasonmásom fut a saját
árnya elől
komoly lépést fontolgat de
elugrik egy
roller elől
adódik a túlélésre
éppen elég
ok
nincs jobb díler mint a szél a
legjobb drog a
szmog
minden újabb fuvallat
a bensőnk felé
tör
üdít táplál és felvidít
mint a csíki
sör
félszobányi sárga fűben
rommá ázott
rökamié
hangyamintás papírtányér:
itt A Whopper
Mindenkié
égi
jelek mindenféle
földi jelenség
látványos de kevésbé szép
embertelenség
belefutsz egy falba hoppá
megütközöl
magadon:
lehetett-e volna vajon
szebben jobban
szabadon
senki sincs a téren mégis
elindul egy
hinta
most egy ezredmásodpercig
egész olyan
mintha