Pasztorál, 

avagy Beethoven hallgatása közben

Op. 2023

Itt az F-dúr,

az egy minősíthetetlen hangnem.

Itt nem ébrednek vidám érzések

falura érkezéskor.

Itt a sármány csempészáru,

a kakukk egy nemesrozsda

bevonatú fém, kerti dekoráció, amit fel lehet

csavarozni a fára.

Itt a csilingelő

erdei patakba ipari

szennyvíz ömlik a technológiai víztározóból.

Itt az Andante molto mosso nem

könnyített túraútvonal, hanem természetvédelmi

oltalom alól kivont befektetői tulajdon kilencvenszázalékos

beépíthetőséggel.

Itt a Vidám paraszti együttlét

az egy oximoron.

Itt egy siket kefét köt

egy védett munkahelyen.

Itt a vonósok

uniszónója hamis

információkon alapuló elfogult vádaskodás,

ami sérti a magyar embereket.

Itt a harsona

órákat késik a lassújelek,

a vonalbezárások,

és az elaggott járműpark miatt.

Itt működési támogatásra

nincs szükség: ezt a néhány ütemet egy 604-es

Airbus csapatszállító honvédségi repülőgép is

le tudja játszani.

Itt a pizzicato nem

az esőcseppek kopogását szimbolizálja, hanem ellenkezőleg:

az esőcseppek kopogása szimbolizálja a zavartalan

napsütést.

Itt a nagyszekund az valójában egy kis

terc, a tiszta

kvint viszont szimpla

költségvetési csalás.

Itt cselló helyett

tambura van, mert ez itt nem

Bécs.

Itt tutti helyett

generálpauza van, de ez itt nem

hír.

Itt a domináns C-dúr

kvartszext-akkordját nem a tonika

F-dúr szeptimje követi, hanem egy társadalmi célú hirdetés

a kapudrogokról.

Itt egy hosszú,

küzdelmes élet drámai allegrójára nem a derű

engesztelő allegrettója felel,

hanem a kapacitásszabályozás bevezetése

az önkormányzati idősellátásban.

Itt nem tanácsos se

tüntetően előzékenynek lenni, mint egy gimnáziumi karvezető,

se mértéktartóan provokatívnak, mint egy Glenn Gould-kadencia.

Itt most egy bátor

crescendónak kéne következnie,

de a kampánystáb úgy döntött,

hogy nem fog.

Itt most egy égbekiáltó

fortissimónak kéne következnie,

de csak halkan, mert a csendes

többség pont

lefekvéshez készülődik.

Itt a fagott

épphogy belép, rögtön át is igazol,

mert most cselekvő akaratra,

határozott jövőképre,

és életképes politikai alternatívára van szükség.

Itt merész regiszterváltások,

virtuóz futamok, és

szolidáris gesztusok

nincsenek.

Itt a családbarát oboa

és a háborúpárti klarinét addig-

addig feleselgetnek egymással, amíg a vita

el nem mérgesedik, és az indulatok el nem szabadulnak.

Itt most egy gyerek

toporzékolásának hangját hallani

a karmesteri pódiumról.

Itt most egy kis

nemzet felemelkedésének

hangját hallani a leghátsó sorokból.

Itt most az úr

hangját hallani a ruhatárból.

Itt most egy-

egy akkumulátorgyár

pulzáló hangját hallani a szélrózsa minden irányából.

Itt most azt lehet hallani,

ahogy Solti György

forog a sírjában.

Itt a vihar

nem ér véget egy gyors

A-moll fuvolatrillával, hanem rögtön

folytatódik egy pohár

ioncserélt vízben.

Itt a természet

gyermekének himnikus fohásza csak zárt

csomagolásban forgalmazható.

Itt a végrehajtás

szakaszai attacca követik egymást a jogerős

végzés megküldésétől az utolsó

tétel rondóján át a lakóingatlan

kiürítéséig.

Itt egyetlen

zenei mondatot ítéletnapig lehetne ismételgetni, de nem érdemes,

mert a partitúra száz évre előre

meg van írva.

Itt az utolsó

szünetjelet az élet fogja

beleverni a koporsónkba.

Itt nincs

öröm.

Itt nincs

hála.

Itt nincs

végtelen számú ráadás: egyszer

le kell jönni a kakasülőről,

át kell kelni az eozin

gömbök és zsolnay csempék szegélyezte

kulturális szakadékon,

és ki kell menni a konkrét és

akusztikátlan Liszt Ferenc térre

cigarettázni.