Nők Lapja, 2024

Koronczay Lilla: Az idén megjelent köteted címe: Eltérő tartalom. Miért ez lett a címe?

A Líra könyvesboltjai még a gyermekvédelminek nevezett törvény bevezetése előtt úgy próbáltak meg elébe menni a hatósági retorzióknak, hogy a könyvesbolt bejáratához kitettek egy figyelmeztető feliratot, miszerint "Ebben a könyvesboltban a hagyományostól eltérő tartalmú könyveket is árulunk." Tulajdonképpen az én könyvem is hasonló trükkel él: az önfeljelentés logikáját próbálja bevetni, hogy így tegye láthatóvá a botrányt.

Miben különbözik az előző kötetektől, az Ötven plusz–tól, a Hősöm– től és a könnyei -től?

Minden új kötet különbözni akar nem csak az előzőtől, de minden létező korábbitól is. Ezt viszont sokszor épp az olvasókkal a legnehezebb elfogadtatni. Úgy tapasztalom, hogy az olvasóim máig a 2013-as Ezt is el című kötet hagyományos, rímes, könnyen befogadható verseinek ma már nevetségesen naívnak ható lendületét keresik a könyveimben, ugyanazt a dühös optimizmust és fanatikus elhivatottságot várják tőlem. Kerek válaszokat és határozott állásfoglalást szeretnének kapni ott, ahol én már csak egyre sürgetőbb kérdéseket, és egyre feszítőbb belső ellentmondásokat látok.

A cím alatt ez áll 2022- 2023. Ezek szerint a benne szereplő versek az utóbbi két év termése?

Ennek a könyvnek most nem csupán kerete volt az idő, de tárgya is. Úgy álltam neki az írásnak, hogy időről időre próbáltam a szokásosnál sokkal direktebb módon reagálni az aktuális történésekre. Ez a két év különösen sűrű és megrázkódtatásokkal teli időszak volt a háború kitörésétől kezdve a diáktüntetéseken át a könyvfóliázásokig, úgyhogy témám volt bőven.

"Mert az igazság ezzel szemben az, hogy most már soha többé nem lehet helyreigazítani semmit" –A Miért nem című versedből idéztem ezt a rezignált mondatot. Te mégis újra és újra tollat ragadsz.

Ebben az 55. születésnapom táján született versben 55 érvet írtam össze arról, hogy miért nem írok. A Hősöm című könyvem kapcsán az alvilágba alászálló Orfeuszt, a könnyei kapcsán az istenek "futárát", Hermészt emlegettük, ezt a könyvet pedig kis erőfeszítéssel akár a Danaida lányok is írhatták volna, annyiféle paradoxont és önellentmondást tematizál a minket körülvevő világból. Abból csinálunk irodalmat, hogy miért nem érdemes irodalmat csinálni, úgy segítünk a bajban lévőknek, hogy közben benne is tartjuk egymást a bajban, profitálunk a jótékonykodásból, termékként adjuk el a kapitalizmuskritikát, belekényelmesedünk az ellenállásba, és még sorolhatnám. Lyukas korsóinkkal egyre csak merjük, merjük a vizet.

Senkiéhez nem hasonlítható szarkasztikus humor jellemez. Azt mondják, amíg nevetni tudsz a dolgokon, magadon, addig van remény.

Talán inkább fordítva van: nem addig van remény, amíg nevetni tudunk a dolgokon, hanem akkortól tudunk igazán nevetni a dolgokon, ha már felismertük, hogy nincsen remény.

Mikor lehet újra gyerekverseket olvasni tőled? A Négyeshatos tíz évvel ezelőtt jelent meg, egy generáció skandálja máig.

Jövőre tervezünk a Magvetővel egy amolyan "bővített kiadást". A gyerekirodalom sokszor jelentett a maihoz hasonló, lehetetlen időszakokban egyfajta menedéket bizonyos szerzőknek. A világ rendje amúgy is az, hogy a költőnők két szülés közben maximum gyerekeknek írnak rövid, vidám versikéket, és nem terhelik az irodalomkritikát az idegesítő hiperboláikkal. Úgyhogy ez részemről most egy ilyen dacos megfelelés lesz. De talán kis ügyességgel még egy gyerekverskötetbe is bele lehet csempészni némi "eltérő tartalmat".