Haló!

Az Ismeretlen Betelefonáló álma

- Halló-halló!

- Haló! Álomrádió?... Jó estét kívánok, műsorvezető úr! Én egy rettenetes álmomat szeretném magának elmesélni.

- Parancsoljon.

- Azt álmodtam, hogy a műsorvezető úr egyszer csak hopp, kiesett a rádióból.

- Atyavilág! Ígérje meg, hogy többet nem álmodik ilyet!

- De nem lett baja, mert puhára esett!

- Hála istennek!

- Alátettem egy ilyen kis puha valamit!

- Hát ez nagyon kedves magától, köszönöm szépen!

- Nincs mit, műsorvezető úr, a viszont hallásra.

- A viszont hallásra.

A Fáraó álma

- Haló!

- Halló-halló!

- Józsi úr, maga az?

- Szép jó estét kívánok, hogy szólíthatom a kedves hallgatót?

- Szólítson csak Fáraónak.

- Jó estét, kedves Fáraó úr, izgatottan hallgatom.

- Hát, az a helyzet, hogy én azt álmodtam, hogy ... szóval hogy: bumm.

- Ö-öö...

- Hogy összedőlt.

- Hm.

- Hogy összedőlt és leszakadt.

- Igen-igen, háát...

- Hogy összedőlt, és leszakadt, és alákerültek páran, de nem tízen-húszan ám! Hanem milliók és milliók! Így beszorultak, valahogy így mindenestől, tetszik érteni! Szerettek volna kikapaszkodni, de nem bírtak, mert beszorult a lábuk. Tetszik érteni! Volt, akinek a lába szorult be, másnak meg a feje, vagy a szatyra, vagy a gyereke, és aztán meg az lett, hogy kigyulladt a piramis. Kigyulladt és megolvadt és befeketedett, és szegény öreg édesapám benne égett a szarkofágjában. Mert ő abban benne lakott. Tetszik érteni! És akkor én szóltam a mamának, hogy oá, oá, mire ő hopp, kiugrott a papucsából, tevehátra pattant, hogy odatevegeljen, de baj volt. Mert akkorra a teve már meghalt. Tetszik érteni! És nem is csak az, hogy meghalt, de ráadásul kirepült. Így kirepült a világűrbe, tetszik érteni.

- Hogyne. Hát én azt javaslom, talán meg kellene próbálnia a kedves Fáraó úrnak visszaaludni, hm? Tudja, vannak, akik ilyenkor már békésen szunyókálnak. Ami azt illeti, én magam is épp lefekvéshez készülődtem...

- De a legszörnyűbb nem ez volt!

- Hát köszönjük szépen, talán majd legközelebb. Ha! Mit hallok! Bimm-bamm! Ütött az óra!

- Hanem mikor egytől egyig beestek a Dunába a tehenek.

- Igen? ... Hogyhogy beestek? Talán inkább kimásztak. Álljunk csak meg! Itt valami nem stimmel! Nekem ide az van írva, hogy a tehenek kimásznak. Igen, igen. Hét darab tehén, kimásznak, üzekednek, felfalják egymást, satöbbi-satöbbi. Amiből persze később elég súlyos problémák adódnak, többek közt az első világháború, meg a második világháború, meg a harmadik világháború, ésatöbbi, ésatöbbi...

- Nem-nem! Talán valami félreértés lehet. Esetleg másvalakik másztak ki, József úr, drága! Esetleg a kígyók vagy a békák ...vagy a krokodilusok, neadjisten, de ezek a tehenek nagyon is hogy beleestek! Merthogy tudniillik: belelökték őket!

- Nafene. És?

- Semmi. Beleestek, aztán úszkáltak kicsit.

- Értem. Illetve...

- Tetszik érteni!

- Hogyne.

- Na és? Mit tetszik szólni?

- Hát ami azt illeti...

- Tudja, kedves József úr, én már szinte évezredek óta gubbasztok itt a telefon mellett - kattog a konvektor, árad a Nílus, se kiteregetve, se elmosogatva, tiszta rumli minden, meg trutyi, meg gané, csak úgy hancúroznak az előszobaszőnyegen a ganétúróbogarak - és én közben egyre csak azon töröm a fejem, vajon mégis mit akarhat jelenteni ez a nagyon, de nagyon különös álom.

- Hát, kedves Fáraó úr, én igazán nem akarom elkeseríteni, de az az igazság, hogy ez az álom valami rettenetesen rosszat jelent. Azt jelenti, hogy...

- Jaj!

- Illetve hoppá! Most integetnek a kollégáim, úgy látszik, valami komplikáció támadt! Heló-beló! Nocsak. Jó hírem van, Fáraó úr! A maga álma ezek szerint csupa jót jelent! Konkrétan azt jelenti, hogy hurrá! Még konkrétabban a következők. Egy: kibékül a sógorával, natessék! Kettő: feneketlen teknő. Három: a kibicsaklott lábikrája szépen visszaizesül, megüti a főnyereményt, átveszi a kinevezést, találkozik egy régi kedves ismerőssel, aki a halál, de nem baj, legfeljebb majd félrenéz, vagy bánomisén, a munkahelyi szivatások el-elmaradoznak, világuralmi törekvéseit siker koronázza, a múmia visszatér, a proletáriátus hatalomra jut - illetve, miket beszélek! Egy-két rabszolga megússza ugyan, de maga végül - kis szerencsével! - a kelet-berlini Pergamon Múzeumba kerül.

- Hát ez fantasztikus! És, már elnézést, de a párkapcsolati problémáim?

- Rendeződnek! Sőt! Na de ez már hadd maradjon meglepetés!

- Ez nagyszerű! Köszönöm szépen, drága József úr, ígérem, hogy ...

- Hogy?

- Például mit szólna, ha...

- Pompás ötlet! Hát akkor, a viszont hallásra, kedves Fáraó úr! És további szép álmokat! Ne feledje! Ki mint veti ágyát, úgy arat! He-he! Tetszik érteni!

Emese álma

- Haló!

- Halló-halló!

- Emese vagyok.

- Jó estét, Emese. Hallgatom.

- Maga volt?

- Parancsol?

- Maga volt az tegnap?

- Hogy érti?

- Tegnap felhívott. Maga volt az. Megismerem a hangját.

- Téved asszonyom, ez egy rádióműsor.

- Hát persze... Még a susogását is tisztán lehetett hallani.

- A micsodát?

- A susogást. Ahogy verdesett a szárnyaival. Úgybizony! Tudja, nekem még nem volt dolgom nagytestűvel, restellem, de nem. Benne járok a korban, és mégse. Sajnálom. Így alakult. Olykor egy-egy nádi poszáta, egy-két kisebb szalonka, bíbic, jobb napokon túzok, gyurgyalag ... Egyszer volt egy barna héjám, de valahogy nem jöttünk ki. Egyfolytában téptük egymást, se így, se úgy, tudja, hogy van. Fogta magát, elrepült. De maga más.

- Miről beszél?

- Tudja, mi tetszik magában?

- Na de...

- A csőre. Bizony! Tudja, ahogy ülök itt, és hallgatom, szinte látom magam előtt a csőrét. Micsoda csőr! Horgas, bátor, harcias! Meg azok a pompás, fényes farokfedői, a hosszú, ápolt karma, a halovány kis nyilaskereszt a begyén, hajaj! Meg hogy olyan rámenős. Na persze.

- Micsoda, kérem?

- Azt hitte, most egy életre megfogott, igazam van? Hát téved!

- Már elnézést asszonyom, de...

- Tudja, mit? Elvetetem. Mit szól?

- Maga megőrült!

- Na, most aztán beijedt, mi? Hohó! Ne is tagadja! Most aztán keresztülhúztam a számításait, ugye-ugye? Hallom a hangján!

- Sajnos félbe kell önt szakítanom...

- Pedig milyen szépen kifundált mindent, igaz? Gyöngyvirágtól lombhullásig, Levédiától a Logodi utcáig...

- Időnk lejárt...

- És ha csak vicceltem? Ha megtartom és felnevelem? Na?

- Köszönjük hívását!

- Megtanítom erre-arra, fára mászni, furulyázni, íjazni, nyilazni, előre, hátra, törököt fogni, bakot lőni... porlasztót cserélni...

- Kedves hallgatóink, műsorunk ezennel véget ért. Aludjanak jól, álmodjanak szépeket!

- Focizni... hm?

- Viszhall!

- Vagy ne?

Eurüdiké (Magvető, 2007)