én vétkem


hagytam hogy kapásból

hülyére vegyétek

hagytam hogy tettleg is

helyére tegyétek

hagytam hogy ne legyen

mázlija juszt se

hagytam hogy ne érje

el még a buszt se

hagytam hogy pokollá

tegyék az életét

hagytam hogy röhögve

kérjék a bérletét

hagytam hogy bagóért

szopja a rezet

hagytam hogy ne fogja-

tok vele kezet

hagytam hogy piti kis

vétkekért szívassák

hagytam hogy ne derül-

jön ki az igazság

hagytam hogy beszálljon

apuka cége

hagytam hogy ok nélkül

rakják a "c"-be

hagytam hogy vergődés

legyen a suli

hagytam hogy kibukni

legyen a buli

fejvesztve fusson a

Kultúra Házából

hagytam hogy kitessé-

keljék a plázából

hagytam hogy ráálljon

ne nagyon szarozzon

hagytam hogy félpénzért

feketén falazzon

hagytam hogy fogdossák

buzgón a fenekét

hagytam hogy sokallják

sokan a gyerekét

hagytam hogy Budáig

fusson egy kérvénnyel

hagytam hogy gazdagabb

legyen egy élménnyel

hagytam hogy kihulljon

végleg a rostán

amikor palávert

csinál a postán

hagytam hogy köpködve

szidják az urát is

hagytam hogy lemossa

csendben a csulát is

hagytam hogy szorongjon

nappal és éjjel

hagytam hogy emiatt

menjenek széjjel

hagytam hogy ne legyen

gyógyír a bajára

hagytam hogy ne jusson

gázra se kajára

hagytam hogy ne terem-

jen a föld eleget

hagytam hogy lopnia

kelljen a meleget

hagytam hogy hibát a

hibára halmozzon

hagytam hogy üljön a

seggén és malmozzon

hagytam hogy börleszkké

legyen a bánat

hagytam hogy bringával

hajtson a fának

hagytam hogy ne játsszon

érdemi szerepet

hagytam hogy ne legyen

bennetek szeretet

hagytam hogy krumpliban

mérjék a segélyét

hagytam hogy félvállról

vegyék a fekélyét

hagytam hogy ne legyen

alku a kaszásnál

hagytam hogy ne legyen

jobb hecc a baszásnál

hagytam hogy jöjjön az

utolsó ítélet

hagytam hogy röhejbe

fúljon a hitélet

hagytam hogy ne vágyjon

más hókusz-pókuszra

reggel egy felesre

este a Fókuszra

hagytam hogy ne legyen

dolga se tébéje

hagytam hogy romokban

álljon a tévéje

hagytam hogy horrorrá

legyen a valóság

hagytam hogy ne legyen

számára tanulság

hagytam hogy diadalt

üljön az enyészet

hagytam hogy hagyja a

francba az egészet

hagytam hogy ne tudja

ne lássa ne értse

hagytam hogy ne fogja

fel még a felét se

hagytam hogy ő legyen

most is a lúzer

aki a legesleg-

elsők közt húz el

hagytam hogy nyűg legyen

kint is és idegen

s épp olyan hazátlan

jöttment mint idebenn

hagytam hogy hadd higgye

ami volt köddé lett

bárhogy is kezdődött

annó a történet


én viszont ott voltam

van róla papírom

fura de van ez a

heppem hogy megírom

ott álltam pénztárca

mobil a zsebbe'

bedugtam tövig az

ujjam a sebbe

láthattam láttam is

mindent és mégis:

hagytam hogy hagyjátok

hadd hagyjam én is

én vétkem én vétkem én igen nagy --

hagytam hogy így legyen

de te

ne hagyd



Hátrahagyott versek (Magvető, 2017)