BP 150
Budapest beteg
Egy könnyű, tavaszi náthával kezdődött,
aztán kétoldali tüdőgyulladás lett a vége.
És azóta nincs megállás, szünet nélkül betegeskedik.
Zsibbad.
És fullad.
Ritmuszavara van.
És hipertóniája.
Az ödémájára vízhajtót szed, az oszteoporózisára kalciumot.
Ha feláll, elszédül, ha levegőt vesz, besípol a melle.
Pajzsmirigyproblémáktól szenved.
Fáradékonyságra panaszkodik.
Dietetikai konzultációra és csípőprotézis-beültetésre vár.
Még allergológiai szakrendelésre is szerzett időpontot.
Olykor összeomlik a keringése,
máskor egekbe szöknek az amilázértékei.
A porckorongsérvével injekcióra jár,
de vesetranszplantációra is elő van jegyezve.
Reggelente gyomorgörccsel ébred, estére bedagad a lába.
Telente depressziós, nyaranta pánikbeteg.
Téveszméi vannak és agorafóbiája.
Könnycsatorna-elzáródása és alagútszindrómája.
Néha úgy viselkedik, mintha örökké akarna élni,
máskor meg a méltó halál
alkotmányos jogáról fantáziál.
Hektikus és hiperaktív,
mániákus és következetlen,
azonnali konzíliumot követel,
de a laparoszkópia kifejezést legszívesebben törölné a szótárából.
Az előjeleket félvállról veszi,
az onkoteamnek beszólogat,
a gégemikrofont lemeríti,
az inzulint elfelejti beadni magának.
A vénakanült takargatja, pedig azt nem szabad,
a sztómazsákot szégyelli, pedig nem kéne.
És akkor még ott a covid is.
Miután levették a gépről, sokáig nem szólt senkihez.
Megkeseredett, mint a Hunyadi víz,
és kiürült, mint a Gozsdu udvar.
A legjobb ízeket azóta se érzi.
Az űrhajósoktól azóta is fél.
Ha megint jönnek, hátrafeszíti a derekát,
és ellöki az orrától a pálcikát.
Szélütést imitál, és betegjogokat emleget,
de szelíd kezek lefogják, és odatolják a falhoz.
Ott ül majd estig a lefékezett kerekesszékében a nyelve alá rejtett tablettáival,
sajgó szívvel és gyulladt szemekkel a járólapok töredezett
ornamentikáját tanulmányozza,
és a közelgő évfordulóra gondol.
Mit mondhatnék.
Jobbulást, Budapest.
Gyógyulj meg gyorsan,
és élj még százszor százötven évig boldogan
és egészségesen.