A reinkarnációs terápia elmélete a gyakorlatban, avagy Mici néni hét élete

LEGESLEGELSŐ életemben

még csak egy icike-picike pont voltam 

a végtelen világegyetemben,

ültem a nagy semmi ágán,

himbálóztam,

és ringatóztam,

és különféle fórumokon hallattam a hangomat,

egyszóval boldog voltam,

és republikánus,

és még csak sejtelmem se volt róla,

hogy meddig él egy fakopács,

hogy hány emelet a Himalája,

meg hogy egy csöpp hímivarsejt

gondolatban mennyiféle ocsmányságot képes elkövetni,

úgyhogy mikor először hallottam,

el se tudtam képzelni,

hogy egyáltalában létezik ilyen,

de aztán elolvastam még egyszer,

aztán még egyszer,

és akkor már láttam,

hogy az első szótól az utolsó szóig igaz,

mert az azért csak nem lehet véletlen,

hogy a szárazanyag-tartalomban gazdag tápanyagmennyiség,

plusz a pályaválasztási tanácsadó szolgálat

minden jó szándékú erőfeszítése ellenére

nekem van a világon a

legkevésbé zseniális gyerekem,

a legeslegkiegyensúlyozatlanabb párkapcsolatom,

a financiális konstellációkról

(meg a lógó mellemről)

már inkább nem is beszélve,

úgyhogy én a magam részéről nem is lennék olyan

különösképp meglepve,

ha mondjuk egy őszi éjjel a gangra nyíló kisablakon

bezörgetne hozzám Jimmy,

a király,

picit beleköpne a levesembe,

aztán egykettőre rávenne,

hogy kezdjük újra el,

mert szerintem ha mindenért csak Trianont okoljuk,

meg Matuska Szilvesztert,

meg a leányági örökösödést,

akkor előbb-utóbb az lesz,

hogy majd úgy járunk,

mint az osztálytársam '74-ben,

vagy mint az egyszeri szatócs,

akinek még lett volna egy csomó nagyon fontos dolga,

de ő inkább hazament,

és lefeküdt aludni.

MÁSODIK életemben

egy félelmetes Brontosaurus

szerencsétlen sorsú fiókája voltam,

és már előre izgultam,

hogy mi lesz majd,

ha felnövök,

csak sajnos a dínótojás,

amiben várakoznom kellett,

már az első forgatási napon megrepedt,

és kifolyt a sárgája,

meg a fehérje is kifolyt,

úgyhogy az első kockától az utolsó kockáig

ki kellett vágni a jelenetet,

és mikor ezt szóvá tettem,

és közöltem, hogy igen ám,

de kollegiális szolidaritás is van ám a világon,

akkor Jim Carrey a magyar hangján azt mondta,

hogy visszahív,

de mikorra bekapcsolt a rögzítő,

akkorra már azt hazudta,

hogy a viszont hallásra,

meg hogy jobb lesz,

ha most lepihenek,

és villámgyorsan lehunyom a szememet,

mert akárhogy is ugrándozom,

a magamfajta dinoszauruszok felett

így is, úgy is

ezer éve elszállt az idő,

úgyhogy mire lefutott a stáblista,

addigra én már a hollywoodi buszmegállóban ültem,

és éppen azon gondolkoztam,

hogy vegyek-e jegyet,

vagy ne vegyek,

meg hogy hol is az igazság,

és vajon a lábasfejűek megjelenése most akkor a szilur,

vagy a devon,

vagy a karbon,

vagy a perm.

A HARMADIK életemben

én voltam a Barguzini Rém.

A NEGYEDIK életemben

én voltam Sony,

a kicsi japán császár,

a kicsi japán császárok korából,

amit az is bizonyít,

hogy máig imádok órák hosszat üldögélni a kádban,

és hallgatni a rádióból kiszűrődő hangokat,

meg hogy egyszer az történt,

hogy futottam a pénzem után,

és egyszer csak készakarva nekem jött egy kínai,

és szemlátomást felismert,

mert rám nézett,

és azt mondta a szemével, hogy

szaros a sushi,

de én ezzel úgy vagyok,

hogy első a hazám.

Az ÖTÖDIK életemben

én voltam a Gobbi Hilda,

pedig nagyon nem akartam,

szóltam is a Majornak,

de azt mondta, hogy nincs mit tenni,

megmondta az ÁVH, hogy minden asszony ingatag,

meg hogy aki bakizik,

azt kizárja a párt,

úgyhogy szépen kisminkeltem,

beültem a büfébe, és

attól fogva éjjel-nappal

játszottam az agyamat.

A HATODIK életemben

én voltam a Szeplőtlen Szűz,

amit viszont nem mindenki

mondhat el magáról.

A HETEDIK életemben

az volt,

ami meg van írva,

szőke voltam,

sikeres,

és ötvennégy kiló,

csakhogy a Halál Torkába beesett a micsodám,

és hiába is cirkuszoltam,

többé ki se jött,

úgyhogy már-már attól féltem,

elhagyott a varázsvesszőm,

és egy hűvös hajnalon majd jól

lefagy a gép,

de aztán egy klikkelés,

és beugrott,

hogy bűn az élet,

és egy merész manőverrel kilőttem a Gólemet,

plusz a Gonosz Kentaurt,

a Vámpírnőt,

a Sánta Rókát,

meg a folyton összevissza ugrándozó zombikat, és

az van,

hogy most rohanok,

hogy begyűjtsem a pontjaim,

és megoldjam a gondjaim,

mert van még három életem -

felettem a csillagos ég,

bennem meg egy űrhajó,

és lenne még egy jó pár ennél sokkal durvább ötletem...

Hátrahagyott versek (Magvető, 2017)

Másmilyen mesék (Magvető, 2003)