A 24. kerület
Budapest kisregény
1. fejezet
A Zielinski Szilárd sétány
Ahogy a Zielinski Szilárd sétány végén jobbra fordult,
a bokáig érő fűben meglátott egy szögletes,
fehér testet.
Az elektromos elosztószekrény
hanyatt dőlve feküdt az elvirágzott somkórók közt,
mint egy műanyag sír.
A talpazatánál megnyílt friss gödörben
drótokra és diódákra,
kapcsolókra és megszakítókra lehetett látni.
Margit közelebb hajolt,
és sokáig nézte a pokolból lógó piros, sárga, zöld, kék
elektromos vezetékeket.
A szekrény oldalán,
az érintésvédelmi villámjel melletti QR-kódos matricán ez állt:
Fényt hozunk Budapest életébe.
Aznap este még a szokásosnál is
szigorúbb penitenciát vett.
Süldisznó bőréből csinált tüskés ostorával
hosszú-hosszú órákon át ostorozta magát,
oly igen keményen,
mígnem az ő testéből a vér bőséggel
ki nem jő vala.
2. fejezet
A futópálya
A szigeti bejárónál Titkos Invázióval fenyeget egy félszemű, fekete férfi.
A plakát előtt másodpercenként két ember megy el,
ez tízmillió év alatt 631 152 · 109 ember.
A gadarai megszállott egy MACI LACI feliratú
bringóhintóval közlekedett
a futópályán.
Mikor Margitot meglátta,
oda futamodék, és elébe gurula.
Mi a neved? kérdezte tőle Margit, ő pedig felele,
mondván: Légió, mert sokan vagyunk.
Margit elcsodálkozott,
a légiónyi ördög pedig megkérte Margitot,
hadd jöjjenek ki a gadaraiból,
és hadd menjenek bele
valaki másba.
Margit megengedte, és ők kijöttek.
És belementek a turistákba.
A szigeti kijárónál Titkos Invázióval fenyeget egy félszemű, fekete férfi.
A plakát előtt másodpercenként két ember megy el,
ez tízmilliárd év alatt 631 152 · 1012 ember.
3. fejezet
A Víztorony
I. nem állt vele szóba.
És nem állt vele szóba a Nyulam presszó pultosa se.
Se a termálszálló spa managere.
Se a Mol Bubi ügyfélszolgálata.
Se a Hungária Evezős Egylet veteránjai.
Se a Clark Ádám térről átszállított legó-oroszlán.
Se a Gyálról mentett ázsiai selyemtyúk.
Se az elveszített napernyő.
Se a rozéval leöntött pokróc.
Se a Víztorony benejlonozott kerengőjében a kondenzátorral kifelé fordított hűtő.
Se a rekonstruált kútház falán a Ki fog holnap tanítani? matrica.
Se a nyilvános vécé ajtajára rákarcolt CEU.
Se a lemerült roller.
Se a leeresztett hullámmedence.
Se a fénylő grádics.
Se az üres sír.
Se a 28 éves, 42 716. számú kavics.
Se azok a sátánfattya regensburgi IT-sek és montenegrói szakácsiskolások,
akik utálatos téteményeikkel és alkalmatlan üvöltéseikkel Margitot nagy
bosszúságra ingerlik vala.
4. fejezet
A híd
Lebeg a vízen, és nézi az eget.
A lábával időnként
ellöki magát a hídtól.
Ha kinyújtaná az egyik kezét,
elérné a Tímár utcai HÉV-megállót.
Ha kinyújtaná a másik kezét,
elérné az Elektromos Művek
Népfürdő utcai sporttelepét.
Kopár ágyékába
vattacukorpálcikákat döfnek,
löttyedt hasán
óvodáscsoportok masíroznak
láthatósági mellényben.
Ne féljetek, hogy őbelőle dohosság jönne ki,
mert őbelőle semminemű dohosság
ki nem jő.
Státusza rendezett,
emlékezete élő,
árvízvédelmi partművei kifogástalanok.
Az viszont tévedés,
hogy ő lenne anyám
anyjának az anyjának az anyjának az anyjának az anyjának az anyjának az anyja!
Ő csak egy boldog,
öreg nő.
5. fejezet
A Kisállatkert
A kolostorban egy papsajt lakik,
a papsajt levelében
nitrát.
Egy másik
könyvben egy másik
legenda lakik,
egy másik női testben egy másik
misztikus szerző.
Margit hitvány
köntösében, fazekak
mosásával megfeketített ruházatában
férgek.
A Kisállatkertben egy nagyvad lakik,
a felületes szemlélő számára jelentéktelennek
tűnő részletekben
az ördög.
Namármost.
A nitrátból nitrit keletkezik,
és a nyersétel-diéta ismeretlen
apostola meghal.
Margit hitvány
férgei az ő seprésnek
porával megfeketített ruházatában
fordultatnak vala
gyöngyökké.
A legenda folytatódik,
a misztérium testet ölt:
a Marci nevű dámszarvas ezüst fokozatú
örökbefogadója
a HILTI.
6. fejezet
A Zenélő Szökőkút
Margit ma egy SULO
nevű, nagy, zöld kukát húz maga után,
a másik kezében egy óriás
facsipesz.
Feneke szép,
narancssárga FKF-munkaruházat,
lábai két nemezkapca,
melyeket beveretnek apró,
hegyes vasszegekkel, hogy így
járjon.
Naiv és álmodozó,
tapasztalatlan és fanatikus:
Jász-Nagykun-Szolnok vármegyéből indult vala
a Zenélő Szökőkút felé.
Kiüríti a migráns
feliratú szemeteseket,
begyűjti a foggal
kirágott dinnyehéjat a fűből.
A csipeszével megcsippenti a koszt,
és felmutatja.
Shakirára szünetet tart,
Brahmsnál letáboroz,
Mozartnál rágyújt,
a Wellhellóra elindul visszafelé.
Még egy-két gyors
kanyar az időben,
és a Fővárosi Tanács Végrehajtó Bizottsága
lézershow-t rendel,
és emléktáblát rakat.
Hálából
örök
híveid.
7. fejezet
A Japánkert
I. továbbra sem állt szóba vele,
de K. végül szárnyaszegett
szeráf képében eljött hozzá,
és testébe ültette stigmáit.
Aztán elmentek a Japánkertbe,
és megnézték a szétrohadt
vízililiomokat.
Házasságot is ígért,
de ezt később visszavonta,
és inkább hazabuszozott
az övéihez.
8. fejezet
A Szabadtéri Színpad
A 10 000. fát sokáig kereste.
Mint mikor az ember egy volt
bizalmasa veséjébe lát,
és artériákat és kapilláriákat,
elzáródásokat és beidegződéseket végigpásztázva igyekszik megtalálni
a méreganyagok felhalmozódásáért
felelős nefront,
úgy bolyongott a vizes fűben
integrált fényvetők és árnyékoló napvitorlák,
szelepaknák és vízkonnektorok,
ebitatók
és ebürülékgyűjtők közt,
mígnem az átépítés alatt álló Szabadtéri Színpad felé félúton,
amerikai ámbrafák és közönséges magyalok szellős
társulásában egyszer csak
meglett.
Bekerítve és felszalagozva,
megalázva és megszomorítva állt,
dicsőítvén a kezet, mely őt
ülteté vala.
9. fejezet
A Rózsakert
Az a hagiográfiailag
részletesen dokumentált jelenség,
amiről a lombardiai kőfaragómesterek is bizonyságot tettek,
hülyeség.
Emléke nem rózsaillat,
csak egy darab föld.
Bazaltzúzalék és stabilizált kavics.
Az űrből
alig látszik,
de a kíváncsiság és az undor,
a zavar és a szorongás,
a pánik és a remény, amit kelt,
messzire elér:
egy üres hídon,
egy éjszakai parkon,
egy félig beomlott időalagúton keresztül egészen e hideg és sötét szkriptórium
félhomályos ablakmélyedéséig, sőt, tovább,
a laptopomig.
Ott van minden
mondatom mögött, mint a billentyűvilágítás.
Zsolozsmák és zsarátnok:
egy belső város fényei.
Visszaülök az írópultomhoz,
kinézek a letérkövezett gyógynövénykertre,
és elgémberedett ujjaimat nyúlszőr
labdával melengetem.
10. fejezet
A Schulek Frigyes sétány
Ahogy a Schulek Frigyes sétány végén balra fordult,
a fűben meglátott
egy testet.
Hanyatt dőlve feküdt a somkórók közt,
és sírt.
Margit közelebb hajolt,
és sokáig nézte a poklot.
Aznap este szigorú
penitenciát vett.
Gondolatai tüskés ostorával
hosszú órákon át ostorozta magát,
oly igen keményen,
mígnem az ő szeméből a könny bőséggel
ki nem jő vala.
anno domini MMXXIII